".."
A monitor képkeretében Kosztolányi nézi magát
A „tintás becsvágyat” az ujjbegyek becsvágya váltja fel, pár lépés helyett pedig pár leütéssel fogad bennünket a „link alak”, K. Dezső. A képernyő előtt ülünk. Százhuszonöt év távlatába lépünk, AnJou, Costo, Desiré, Lehotai, és Wunder Gusztáv a bejáratnál. Az ő álneveik alatt rejtőznek azok az útépítők, akik virtuális sétára hívnak bennünket. Beletekintünk a monitor képkeretébe.
Nem szokványos emlékezés az ilyen. A világháló terében költi fel a költőt. Az internetes napló 2010. január 1-jétől készül. Szó szerint megidézi Kosztolányit verseivel, leveleivel, elbeszéléseivel és a naplójából való részletekkel. Ilyenkor a bejegyzések Desiré nevén történnek, amikor csak a költő beszél, saját hangján, saját művein keresztül. A Kosztolányi Dezső tér blogja bemutatja azokat az eseményeket, amelyeket ebben az évben rendeztek a költő tiszteletére. Ötvennégy bejegyzés született az év kezdete óta, amit öt oszlopos tag ír, a fent említett álnéven megjelenő kutatók, akik a virtuális bejáratnál fogadták az olvasót. 2010. január 7-én például a Kosztolányi kritikai kiadásán dolgozó csoportról tudósítanak.
„AnJou szereti Desirét”, folyamatosan párbeszédben van vele, álmában mindig találkoznak, együtt dohányoznak, szívják a tavasz illatát, Firenzébe utaznak, hasonmásokat idéznek meg, és mély baráti beszélgetéseiket a boldogság és az írás témája is meghatározza. Tizenhárom bejegyzéssel a második helyen áll, tudósít az író életében fontos szerepet játszó művésznőkről, táncosokról, színésznőkről. A szintén Kosztolányi álneve alatt publikáló Lehotai jelenik meg legsűrűbben bejegyzéseivel. Vele együtt lépkedhetünk a „szűknek érzett poros Szabadka” utcáin – Desiré otthoni kultuszát figyelve –, ahol „a referencia helyi bája is mozgásba lendül.” (Hózsa Éva szavait a Kosztolányi kultusza a Vajdaságban című bejegyzésből). Ellátogatunk az immáron tizenkilencedik alkalommal megrendezett Kosztolányi Dezső Napokra 2010. március 25-től március 29-ig. Lehotai invitál a vajdasági kirándulás bemutatására, és a Szabadkai Színház előadására is. A budapesti Vígszínházban megrendezett előadásról kétszer is tudósít, bemutatja a kritikai kiadáson dolgozó kutatócsoportot, a Várnegyed Galériában megrendezett emlékkiállítást, de szívén viseli a kereskedelmi csatornákban „slendrián” módon megidézett „sztoikus mester” (Orbán Ottó: K. Dezső) link alakját is.
Kosztolányi Dezső Desiré néven szintén bejegyzéseket készít: verseivel, leveleivel, elbeszéléseivel bekerül a jelen idő terébe, valósan sétálgat a bejegyzések között, társalog és a kirakatok tükrében nézelődik. Színdarabokba, folyóiratokba, könyvekbe tekint, és a tükörből vagy felismeri magát, vagy idegen „Lidércként” csodálkozik az őt bemutató alakokon, önnön tükörképén.
Wunder Gusztáv Retró rovata háromszor szólítja meg az olvasót, mindhárom alkalommal egy már megírt elemzés saját olvasatával képviselve az író iránti indulatait. Ő beszél Kosztolányiról, a kritikusról. Kivehető szavaiból, hogy benne nem az „esztétikus embert” kedveli.
A képernyő „élő papírlapja” állandóan kiegészíthető kommentárokat vár. Bárki csatlakozhat, ha játszótárs akar lenni. Az internetes napló teret enged a szubjektív megnyilvánulásnak, és álneves rejtekezéssel „alkotó módjára felfogott tudományossággal” építkezik. További jó utazást kívánunk, most május 8-án, akinek van kedve, járjon örömmel a Kosztolányi Dezső sztrádán, e virtuális lugasban.
2010. január 1-jén, amikor költőnk útnak indult, nem gondolta volna, hogy egykor majd imája teljesül. „Istenem, add, hogy földi mivoltomban… folyton ingadozó kilóimmal egészen megsemmisüljek, s egészen papírrá változzam. De ne legyek olyan papír, melyet egerek rágnak, hanem élő papír, mely, valahányszor kezébe veszi az olvasó, felpöndörüljön a tenyere és vére melegétől, új életre támadjon az ő életétől, mely titokzatos összefüggésben van az én már rég elmúlt s még mindig ható életemmel. Engedd tehát, hogy ahhoz az eleven papírhoz hasonlítsak” (Kosztolányi Dezső A költő imája című írásából).
Desiré 1935-ben nem tudhatta, hogy az „élő papír” nem a kéz melegétől pördül majd fel. A „papírt” ugyan a monitor keretezi és egér valóban nem rágja. De a kéz mutatóujja alatt megszelídül, és az internetes labirintuson keresztül úgy vezeti, hogy az hűséges tekintetétől melegszik.
http://kosztolanyidezsoter.blog.hu
