Nyolcak

Palo Alto-iak: változás, válság termékeny. Paradoxonok innovációs helyzetet is létre hozhatnak.

 

 Amiben az ontológiai coaching több/más:

 

1. Alapítója Fernando Flores a fogalmat 3 dologra építi:

1.)    Humberto Maturana és Francisco Varela

2.)    Martin Heidegger: minden interpretáció (belvetettség -dönteni kell, ha a kéznél lévő eszközök tönkre mennek, az egy kreatív helyzet)

3.)    Jean Searle és Austin: beszédaktus elmélete

 

2. Ennek továbbgondolt változatával találkozunk a dolgozatban:

válságüdvözlő magatartás.

- analitikus filozófia keretében működtetik

- metaforákra épül (Lakoff, Kövecses)

- beszédaktus elméletre alapozódik

 

3. Demcdonaldizáció módszere egyfelől emberképét is meghatározza: az avantgard futurizmushoz, dadaizmushoz hasonlóan felszabadító és tébolyító elképzelés arról, hogy mi az ember.

 

4. Kreatív destrukció a módszere- a fogalom Josef Schumpetertől származik, aki szerint (osztrák közgazdász, aki emigrál az USAba, FED elnöke, cseh származású, a Harvardon tanít) a válság: kreatív destrukció. Valamint Castells: Információs társadalom kötetében a weberi fogalom- a protestáns etikát felváltja a kreatív destrukció.

 

5. Abdukció fogalma- (Peirce) az innováció alapvető eszköze. Magyarázó hipotézis felfedezése.

 - ontológiai coachingban: szabadon választott hipotézisek, melyek meghatározzák a következtetést. A hipotézist az ontológia alapján állítják fel a coach és a coachee. A laterális gondolkodás és a kontingens világfelfogás, gyenge ontológia alapja.

 Daniel Dennet analitikus elmefilozófus, kognitív tudományokkal foglalkozik.

 

 Többszörös vázlatok elmélete szerint az én narratíváink gravitációs centruma. Vagyis párhuzamos életolvasatainknak ez adja meg alapját a gyenge ontológia kialakításához, és a laterális gondolkodás műveléséhez, amely az ontológiai coaching módszerével érhető el a coachee számára.

            Dennett elképzelése valamint Freud személyiséget énre, felettes-énre, ösztön-énre felosztó metateóriája (Donald Davidson és Rorty nyomán) alapján: az emberi testben több én is lakik egyszerre. A fő probléma, hogy ezek a személyek egymással nem kommunikálnak . Rorty olvasatában Freud azt sugallja, ezeknek a kvázi-személyeknek, szubéneknek érdemes baráti viszonyba kerülniük, mert tanulhatnak egymástól. Az „Ismerd meg önmagad” parancs az ontológiai coaching alapján azt jelenti, hogy kerüljünk minél gyümölcsözőbb kapcsolatba tudattalanunkkal, nevessünk viccein, metaforáin, furcsa asszociációin, váratlan elszólásain.

A kvázi-személyek között alakuljon ki egy élethosszig tartó izgalmas párbeszéd.

Daniel Denette úgy véli, hogy az énünk nem kvázi-tárgy, hanem élettörténetünkről szóló, különféle verziókban létező narratíva súlypontja, gravitációs centruma. Párhuzamosan íródó szövegváltozatok halmazát hozza létre. E szerkesztési folyamat soha nem zárul le, sohasem készül el a végleges mű, egészen az egyén haláláig.

 Az én azáltal hozza létre identitásunkat, hogy történeteket mondunk el másoknak és magunknak arról, hogy kik vagyunk, illetve kik szeretnénk lenni. A történet nem mindig tudatos van, hogy az ént a háló szövi. (Geertz) Az én tehát nem az elbeszélések szerzője, hanem az eredménye, pontosabban a narratíva súlypontja. Mentális világunk ilyen szövegszerűen működik.

 Dennett az énről úgy beszélt, mint non-executive igazgatóról- vagyis nem végrehajtó szerepet betöltő vezető, hanem szóvivő.

            A coaching során az énvezérelt állapot elérése a cél, ami az én továbbszövését is jelenti, de az őt körülvevő hálóból való kilépést is.

 

 Coaching-kommunikációba azért kerülhet valaki, azért keresheti fel a coachot, mert válsághelyzetben van, esetleg azért, mert javítani szeretne életkörülményein. A helyzet, szituáció, amelyben a kommunikáció folyik vagy válsághelyzet, vagy elégedetlen stagnáló állapot. Ebben az állapotban kifejezetten kiéleződik az emberi létező paradox természete.

1.Dolgozatomban önálló nézőpontként jelenik meg a játék és játszma, valamint - a nyelv területén - a nyelvjáték és nyelvjátszma sajátos szempontú elkülönítése.

 

 2.Önálló elgondolás, hogy a játék és játszma, valamint a nyelvjáték és nyelvjátszma megkülönböztető koordinájába kerül bele az ontológiai coaching (társas interakció) és az ontológiai coaching retorikája (nyelv). Egyéni döntésem, hogy a coaching-kommunikációt éppen ezen fogalmakon belül helyeztem el, és tártam fel személyközi kommunikációját, és személyközi kommunikációjának retorikáját.

A sajátos szempontú elkülönítés a célkijelöléshez való hozzáállás.

 Ez határozza meg, hogy válsághelyzetben mennyire tud az egyén termékenyen reagálni.

 

3.Dolgozatomban az ontológiai coaching paradox technikáját, valamint a Palo Alto Iskola ellenparadoxonokkal való gyógyítását antropológiai, teológiai kontextusba ágyaztam. A sajátos szempontú céltételezés alapja és kiindulópontja az ember paradox természete, mi szerint:nyitott létező, jövőbe vetett, eszköztelen a jövőjével, de kénytelen mégis használni eszközeit. Az élet, mint játék metafora alapján: olyan játék játékosa, melynek szabályait nem ismeri, de kénytelen játszani és bármelyik lépése végzetes lehet.

Ebben a paradox létezésben kénytelen a jövőjébe célt kijelölni, de ugyanakkor el kell fogadnia azt, hogy ennek elérése esetleges.

 A célhoz való viszonya paradox természetéből fakadóan kétféle lehet:

 Játszma- amikor ragaszkodik a kijelölt cél eléréséhez. (ez kap negatív felhangot)

 Játék- amikor nyitott marad, és a folytonos változásra reagál. (pozitív értelmű)

 Paradox természetéhez tartozik, hogy nem létezik az életében steril módon játék és játszma külön, de értelemszerűen megragadható a különbségük (amely etika szempontú.)

 

Paradox létezéséhez tartozik, hogy kénytelen játszmázni, és játszani egyaránt.

Paradox létezéséghez tartozik, hogy választhat játék és játszma között egyéni döntése alapján.

A játék- és játszmaszerű személyközi interakció tétje, hogy amennyiben játszmázik, és eszközként használja a világot, és adott esetben embertársát a teológiai értelemben vett hübrisz, kevélység bűnébe taszítja magát, és személyisége lezárul.

 Amennyiben játszik, személyisége nyitott marad, és a változás kihívásaira reagál.

A párbeszédben (nyelvjátékban/nyelvjátszmában) a személyközi interakció tétje, hogy beszélget, vagy párbeszédképtelenné/ vitaképtelenné válik. Amennyiben nyelvjátékot űz, párbeszédképes, amennyiben nyelvjátszmát, manipulál és párbeszédképtelen.

 

Az ontológiai coaching módszere szerintem lényegileg és szorosan összefügg, azzal, hogy a coach játszik a személyközi interakcióban, és nyelvjátékot űz. Míg más coachingok, és számos interakció pontosan azért képtelen a válságba, problémába szorult személyen segíteni, mert játszmát és nyelvjátszmát űz, saját kedvenc válaszával gyötörve a kérdést még ki nem érlelt személyt.