Nyolcak

 Coaching-kommunikációba azért kerülhet valaki, azért keresheti fel a coachot, mert válsághelyzetben van, esetleg azért, mert javítani szeretne életkörülményein. A helyzet, szituáció, amelyben a kommunikáció folyik vagy válsághelyzet, vagy elégedetlen stagnáló állapot. Ebben az állapotban kifejezetten kiéleződik az emberi létező paradox természete.

1.Dolgozatomban önálló nézőpontként jelenik meg a játék és játszma, valamint - a nyelv területén - a nyelvjáték és nyelvjátszma sajátos szempontú elkülönítése.

 

 2.Önálló elgondolás, hogy a játék és játszma, valamint a nyelvjáték és nyelvjátszma megkülönböztető koordinájába kerül bele az ontológiai coaching (társas interakció) és az ontológiai coaching retorikája (nyelv). Egyéni döntésem, hogy a coaching-kommunikációt éppen ezen fogalmakon belül helyeztem el, és tártam fel személyközi kommunikációját, és személyközi kommunikációjának retorikáját.

A sajátos szempontú elkülönítés a célkijelöléshez való hozzáállás.

 Ez határozza meg, hogy válsághelyzetben mennyire tud az egyén termékenyen reagálni.

 

3.Dolgozatomban az ontológiai coaching paradox technikáját, valamint a Palo Alto Iskola ellenparadoxonokkal való gyógyítását antropológiai, teológiai kontextusba ágyaztam. A sajátos szempontú céltételezés alapja és kiindulópontja az ember paradox természete, mi szerint:nyitott létező, jövőbe vetett, eszköztelen a jövőjével, de kénytelen mégis használni eszközeit. Az élet, mint játék metafora alapján: olyan játék játékosa, melynek szabályait nem ismeri, de kénytelen játszani és bármelyik lépése végzetes lehet.

Ebben a paradox létezésben kénytelen a jövőjébe célt kijelölni, de ugyanakkor el kell fogadnia azt, hogy ennek elérése esetleges.

 A célhoz való viszonya paradox természetéből fakadóan kétféle lehet:

 Játszma- amikor ragaszkodik a kijelölt cél eléréséhez. (ez kap negatív felhangot)

 Játék- amikor nyitott marad, és a folytonos változásra reagál. (pozitív értelmű)

 Paradox természetéhez tartozik, hogy nem létezik az életében steril módon játék és játszma külön, de értelemszerűen megragadható a különbségük (amely etika szempontú.)

 

Paradox létezéséhez tartozik, hogy kénytelen játszmázni, és játszani egyaránt.

Paradox létezéséghez tartozik, hogy választhat játék és játszma között egyéni döntése alapján.

A játék- és játszmaszerű személyközi interakció tétje, hogy amennyiben játszmázik, és eszközként használja a világot, és adott esetben embertársát a teológiai értelemben vett hübrisz, kevélység bűnébe taszítja magát, és személyisége lezárul.

 Amennyiben játszik, személyisége nyitott marad, és a változás kihívásaira reagál.

A párbeszédben (nyelvjátékban/nyelvjátszmában) a személyközi interakció tétje, hogy beszélget, vagy párbeszédképtelenné/ vitaképtelenné válik. Amennyiben nyelvjátékot űz, párbeszédképes, amennyiben nyelvjátszmát, manipulál és párbeszédképtelen.

 

Az ontológiai coaching módszere szerintem lényegileg és szorosan összefügg, azzal, hogy a coach játszik a személyközi interakcióban, és nyelvjátékot űz. Míg más coachingok, és számos interakció pontosan azért képtelen a válságba, problémába szorult személyen segíteni, mert játszmát és nyelvjátszmát űz, saját kedvenc válaszával gyötörve a kérdést még ki nem érlelt személyt.