Kétszer támadtak ma rám azok a kutyák futás közben, akik a héten megharaptak egy asszonyt. Futás közben eddigi tapasztalatom, hogy csak tegyek úgy, mintha minden rendben lenne. Nem reagálni az ugatásra, a közeledésre. Két oldalról jöttek a kutyák. Közöttük futottam.
A sötétlő úton féltem, és futottam. Már jó ideje futnak bennem, csodálkoztam is, hogy csak most érkeztek meg ezek , farkaséles fogakkal, karmokkal, túl zajos ugatással.
Tegnap a moziban elhangzott egy számomra kedvessé vált gondolat: " Két farkas harcol. Az egyik a félelemé és a sötétségé. A másik a fény és a reménység. Melyik győz?" - teszi fel a kérdést a szereplő a másiknak. "Amelyiket táplálod."
Az emberélet útjának fele nem a 30 év volt? Én nem tudom, de a sötétlő erdő valami olyan blokk-csomópontban sűrűsödik nálam, mintha valami feketelyukat etetnék. Persze jóllakni nem tud, és elviszi az erőt. Valami olyan csomópontban van most az életem, ami középpontjává vált az életszervező energiáimnak, és a munkámban, írásban, és a magánélet alakításában egyaránt feltart. Mintha a ruhámat fognák ezek a farkasok, és cibálnának ide oda. Jobbra-balra löknek. Transzgenerációs anyafarkasok, és transzgenerációs apafarkasok között bábuként. Mintha nem a saját életemet járnám. Mintha nem az én ügyemet futnám. Mintha idegen farkasokkal harcolnék.
Kutyaszelídítő kézben szeretném pihentetni szívem. Úgy beleállni életem centrumába, hogy ne egy lyukba ugorjak, ahova jelenleg dobálom az erőm. Nem megy az írás, a munka, mert minden periférikus csak, hiszen a centrum a lényeges, de a lényeges helyén a lényegtelenítő, blokkoló gépezet forog. Gyomorideghálómban a görcscsomók pontjain élezik farkaséles fogukat a félelem és a sötétlő erdő harcosai. Jó volna Vasadi angyalok megszállta erdejébe érkezni, és találkozni az "el nem lobbant villámokkal".
Arra emlékszem, hogy Mundruczó Kornél Fehér istenében a gyilkosra élezett fogú kutya nyálcsorgatását a trombita zenéje szelídítette meg.
Valahogy saját magam ádáz ellenségévé válhattam, és megtettem legközelebbi embereimet is annak? mintha valami éles harc volna, valami háború, stratégiákkal, és hadititkok leleplezésével. Hogy ehetett ennyit a félelem farkasa? Ette a vad gondolatokat, és a béke és a szelídség farkasa éhezik. Ja és a bárányok is hallgatólagos beleegyezéssel alszanak. Együtt a farkasokkal. Persze,hogy rosszul alszanak.
A hangzavar stresszt okoz, és akkor nem tud az ember sem kapcsolódni, sem gondolkodni, sem észlelni. A béke az hogyan érkezik? Honnan jön a béke?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.