Másodlagos változás volna jó. Hát a rendszeren kívül találtam egy szempontot az Életemre: ez pedig a Paleolit életmód. Meglátjuk mi lesz, én csinálom :-).

Valahogy az ebben való sikerek, és hit magával hozta a többi tervet is, vagyis a célok megfogalmazódását.

Hogy mi a három legfontosabb célom most? Erre így válaszolnék:

1. erőszakmentes kommunikáció tanulmányozása, használata, beépítése az életembe, és az ontológiai coachingba gyakorlatok formájában.

2. a szakmai munkába az Életem becsatornázása, oszcilláltatása. Hogyan tudom az Életemet, kínjaimat, szenvedéseimet, de örömeimet egyaránt beleépíteni az írásba, az emlékezet fókuszán keresztül. Élni a dolgozatomat, ahogyan annó a szakdolgozatomat is tettem. Ennek terepe itt a blogban is esélyes, Anita ajánlására: fogalomháló alkotásával. Nagyon érdekes, ez most elindított egy motivációt bennem.

3. a Paleo étkezéssel függ össze. Az ideális testsúly, egészséges élet (a paleosok meggyógyultak az inzulinrezisztenciából, meg a pajzsmirigy betegségből is), tánc továbbra is napi szinten, és futás, erőnlét és szépség.

Ezt a három célt szeretném 12 lépésben kidolgozni, eredményt meghatározni, ami kell és amivel elégedett lennék, a feltételeket, hogy mi kell hozzá és az ehhez kapcsolódó ütemtervet. A három cél 12 lépésen való lezongorázása egy olyan határidőtáblázat lenne, amiben jutalmak is szerepelnek.

Arra gondoltam, minden területhez referenciacsoportot társítanék. A blogírás, szakmai haladás, emlékezet-kérdésben itt vagytok Ti lányok, ami nagyszerű. Még nagyszerűbb, hogy már én is képessé váltam, hogy itt írjak. Zsuppán Klaudia még társ lehetne az emlékezet kérdésében, hiszen neki is ez a témája, nem mellesleg Oravecz kapcsán.

A Paleo étkezésben nincsen társam, de Szandra rengeteg betegsége miatt nagyon figyel az étkezésre, szóval vele a kg-okról, ételekről tudok beszélni. Szabri a másik, aki alkalmas a kajákhoz csatlakozni. Jó volna vki a táncra, talán Virág eljöhetne. Rónával meg hétfő-kedd futás nap.

Az erőszakmentes kommunikáció a privát életemben a legfontosabb. Sokszor kaptam olyan visszajelzést, hogy a kirohanásom hatására a közeli barátok, anyum rosszul lettek. Én ezt értelmezni de tudom, de annyit felfogok belőle, hogy ez nem jó. Szóval szeretnék erőszakmentesen kommunikálni.

Ez volna az első téma, amit lepörgetnék a 12 lépésen, ami a célkitűzés gyakorlata, és elvinném egy vágyott, vonzó vízió felé az eredményt, amivel megelégednék.

A 12 lépés:

1. a cél az enyém, személyes indíttatásból fakad, jobbá tenném az emberi kapcsolataimat, és ily módon a veszekedés, vitatkozás, konfliktus keresése, találása helyett egy más típusú beszédmódot alkalmaznék. (égető a vágy erre).

2. vonz, és elbűvöl az, ha valaki képes békességben kommunikálni, és nem következménye a rosszullét, önemésztés, megbánás utána a beszélgetésnek. Meghallgattam egy rettentő érdekes videót erről, és bele is ásom magam. (hiszem, hogy lehetséges)

3. részletesen követem írásban, hogy hogyan működik, hogy tudom elővenni (dokumentálom).

4. Az okok, hogy miért akarom: hogy ne riasszam el a szeretteimet, ne kétségbeesetten jelezzem, hogy nem elégülnek ki a szükségleteim, hogy megtanuljak tisztán kommunikálni, és kérni, hogy ne romboljam a kapcsolataimat, és ne fárasszon az a helyzet, hogy "vajon ezek után mi lesz?".  (tehát a motivációm a kapcsolataim jobbá tétele)

5. a helyzetem elemzése: erre részletesebben is ki lehet majd térni, esetelemzésnél, és a gyakorlatok kitalálásánál, amit a Kollár-suliban tudok másokkal is végeztetni.

6. határidő - itt annyit tudok mondani, hogy szeretném már a következő kommunikációkban ezt alkalmazni, vagyis a videó megnézése után rögtön elkezdem alkalmazni.

7. mik az akadályok, és mi a a legfőbb akadály, ami miatt nehezemre esik: amikor belobban az agyam, és a stresszhormonok elöntenek. Voltam egy szuper párkapcsolati kommunikáció előadáson, ahol ezt úgy hívták, hogy intraperszonális ügy, vagyis amikor a helyzet már csak rólunk szól, és nem a két ember "ügye". Ez azt jelenti, hogy a korábbi sérelmek, traumák alapján beindul a piros lámpa, belobban az agyam. itt az a célom, hogy felismerjem a pillanatot, amikor "nyugalmi szünetet" kellene tartani, és később visszatérni a dologra. Mert sokszor túljáratódik a helyzet, és rossz irányba.

8. Milyen tudásra lesz szükségem ehhez? hát konkrétan az erőszakmentes kommunikáció nyelvét elsajátítani, miért van értelme, hol érhetem tetten, hol ismerem fel, hogyan is van ez....

9. Ki az aki felé csinálom? (kik a kuncsaftjaim? ) hát a barátaim, anyám, a közeli emberek, akikkel annyira közel kerülünk egymáshoz, hogy egymás autonómiájába penetrálunk :-). Valamint a coaching folyamán a hallgatók.

10. Terveim: meghallgatok néhány internetes videót, TED-es előadást erről, és megnézem, hogy milyen coaching-gyakorlatokat tudok kitalálni hozzá.

11. Megjelenítés: az eredmény elképzelése vizuálisan. Ez azért fontos, mert az ember evolúció során kifejlődött agya mindent mozgásra, és képekre fordít le. Az akarom, nem akarom kérdése pedig az erre az agyra ráépült én-tudat, ami sokkal gyengébb. Ebből fakadnak az akarati konfliktusok: "nem is akartalak bántani..." stb...."nem tudom mi történt velem." Az agy a nem szót sem ismert, ezért nem lehet valamit : "nem akarni" csak "mást akarni" lehet. ( Szendi Gábor: Valódi változás című videójából )

12. a kitartás abban az esetben, amikor nem mennek flottul a dolgok. Erre csak akkor van szükség. Ez az önmagamban vetett hit fokmérője.

Hát valahogy így kezdem most feltámasztani a múltam, értékesíteni az eddigieket, és folytatni a blogolást, ami évekkel ezelőtt életmódommá vált már.

Életre fel! mondom magamnak....