Nyolcak

 Daniel Dennet analitikus elmefilozófus, kognitív tudományokkal foglalkozik.

 

 Többszörös vázlatok elmélete szerint az én narratíváink gravitációs centruma. Vagyis párhuzamos életolvasatainknak ez adja meg alapját a gyenge ontológia kialakításához, és a laterális gondolkodás műveléséhez, amely az ontológiai coaching módszerével érhető el a coachee számára.

            Dennett elképzelése valamint Freud személyiséget énre, felettes-énre, ösztön-énre felosztó metateóriája (Donald Davidson és Rorty nyomán) alapján: az emberi testben több én is lakik egyszerre. A fő probléma, hogy ezek a személyek egymással nem kommunikálnak . Rorty olvasatában Freud azt sugallja, ezeknek a kvázi-személyeknek, szubéneknek érdemes baráti viszonyba kerülniük, mert tanulhatnak egymástól. Az „Ismerd meg önmagad” parancs az ontológiai coaching alapján azt jelenti, hogy kerüljünk minél gyümölcsözőbb kapcsolatba tudattalanunkkal, nevessünk viccein, metaforáin, furcsa asszociációin, váratlan elszólásain.

A kvázi-személyek között alakuljon ki egy élethosszig tartó izgalmas párbeszéd.

Daniel Denette úgy véli, hogy az énünk nem kvázi-tárgy, hanem élettörténetünkről szóló, különféle verziókban létező narratíva súlypontja, gravitációs centruma. Párhuzamosan íródó szövegváltozatok halmazát hozza létre. E szerkesztési folyamat soha nem zárul le, sohasem készül el a végleges mű, egészen az egyén haláláig.

 Az én azáltal hozza létre identitásunkat, hogy történeteket mondunk el másoknak és magunknak arról, hogy kik vagyunk, illetve kik szeretnénk lenni. A történet nem mindig tudatos van, hogy az ént a háló szövi. (Geertz) Az én tehát nem az elbeszélések szerzője, hanem az eredménye, pontosabban a narratíva súlypontja. Mentális világunk ilyen szövegszerűen működik.

 Dennett az énről úgy beszélt, mint non-executive igazgatóról- vagyis nem végrehajtó szerepet betöltő vezető, hanem szóvivő.

            A coaching során az énvezérelt állapot elérése a cél, ami az én továbbszövését is jelenti, de az őt körülvevő hálóból való kilépést is.