Ems legutóbbi válaszában az anyaság és apaság másságára hívta fel a figyelmem, és ez nekem nagyon hasznos volt.  Ems is megidézte saját apját az eset kapcsán, ahogy egy korábbi bejegyzésében Mandics. Minderre elkényeztetett burekfaló Kanyi egyetlen értelmes válasza a hallgatás. De! Gábor is épp hasonló "lezárással" küzd, közvetve ezzel tudok kapcsolódni. Ő is sok rossz emléket hordoz gyerekkorából a részeges, elviselhetetlen természetű poéta fater kapcsán, illetve a trauma szó sajnos kifejezőbb. Mindjárt itt, frissiben tudom is küldeni a Wikipédia által tegnap jóvá hagyott kész oldalt Petri Csathóról: https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Petri_Csath%C3%B3_Ferenc&stable=1 Ha majd lesz érkezésetek. A versek persze érdekesebbek! Ezen a felületen elsősorban Gábor alaposságával, részletgazdag kidolgozási technikájával szembesülhettek. :)

Ami engem illet: péntek este illuminált mamika voltam, de nagyon jól esett - újra összeültünk kicsit az általános iskolai barátokkal, valahogy velük ott folytatjuk mindig, ahol abbahagytuk - még a tulképpen gyerekkorban. Az egyik lánnyal, már ha meglátjuk egymást, nyerítve nevetünk... ezeket a minden erőfeszítés nélkül működő áramlásokat imádom, feltöltenek, megerősítenek bohóc magamban. :) Matyi meg képzeljétek, elkezdett kacagni - még visszafogott, csak fel-felgurgulázó, kiszámíthatatlan, az azonban kiszámítható, hogy én mindig szétröhögöm magam. :)) Persze most a ló másik oldala a domináns a böjti szelek miatt - kis(z)fiam igen gyakran kényszerít a türelem erényének gyakorlására, és én újra és újra elbukom...