...Hova rejtőzik el olykor a mustármag? Hogyan lehetséges az a (minden)napi evangélium mellett, hogy néha olyannyira a rossz férkőzik a gondolataim közé, hogy a jónak szinte nem is adok helyet. Ilyen volt a tegnapi álmatag estém. Szinte soha nincs gondom az elalvással, bárhol, bármikor tudok jót aludni, akár egy hosszú délutáni alvás után is, kivéve, amikor valami hosszabb ideje nyomja lelkemet. Nagyjából három órakongást számoltam, ez kb. másfél órát jelent, mivel félkor és egészkor kondul a kedves hang, ami időnként hihetetlenül nyomasztóvá válik. Mivel telt ez az idő? Különböző fokozatokon mentek át a gondolataim, az első a probléma megfogalmazása: félek, hogy megint nem válaszol a tanár, mert...(és jöttek sorba a magyarázatok, amelyek közül egy se volt pozitív), ezután imádkoztam hosszasan, hogy ne következzen be egyik "mert..." se, majd jött a megnyugtató gondolat: "Ne a körülményeknek add oda a hitedet." Péter vizenjárása volt annak a prédikációnak a témája, ami legutóbb nagyon megragadott, annyira, hogy nem resteltem előtúrni a táska aljáról az örökírót. "Amikor Péter teljes figyelemmel, hittel fordult Jézus felé, akkor a hullámok felett járt, de amint megosztottá vált a figyelme, süllyedni kezdett." Hasonló kicsinyhitűség volt nálam is, mert amint eszembe idéztem ezeket a gondolatokat, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy mi legyen a mai konkrét cél, melyik könyvet veszem kézbe, milyen lépést teszek a doktori felé, hihetetlen, de megjött a tanár válasza! Este, 23.48kor! Még szerencse, hogy csak másnap reggel olvastam, mert még az örömből fakadó izgalomtól nem tudtam volna aludni :) Így viszont miután elvezettem magam a megoldásig, emlékeztettem magamat arra, hogy "hittel kell járni a vihar közepette", sokkal nyugodtabban ért az álom.

Az emlékezet úgy tűnik a hitnél is kulcsfogalom, emlékezni a hitre, emlékezni egy-egy konkrét igehelyre, példabeszédre, vagy legalább a mustármagra.