Az elfogadás ajándékait tapasztalom. (Kiskinyiknek újra köszi a kiemelésekért, az elfogadás említéséért!!) Ma is egyedül mentem misére, mivel Madár nem igényli az ünnepi szertartásokat, különösen nem a rossz, semmitmondó prédikációkat. Nem is várhatom el tőle, hogy velem tartson, arra szoktam csak kérni, hogy húsvét vasárnapján és az éjféli misére menjünk együtt, nem jó ugyanis, amikor egyedül érzem magam az ünneplő tömegben. Egyik bejegyzésben írtam, hogy igénylem a jó prédikációkat, de sajnos Zentán kevés az ilyen. Azóta arra törekszem, hogy találjak legalább egyetlen JÓ gondolatot. Mivel tapasztaltam, hogy a zsákutcához közeli templomban megesik, hogy ugyanaz a prédikáció mondanivalója az éjféli misén, hamvazószerdán, nagyhéten és húsvét vasárnapján, úgy határoztam, hogy a nagyhét két munkanapján, szerdán és csütörtökön a múzeummal azonos épületben kialakított kápolnába megyek. Jó érzés volt az a közelség. Jó volt megtapasztalni a dolgozni és imádkozni együttjárását, amit már az első munkanapon olyan magától értetődőnek vettem, mégsem vált szokásommá oda járni.

A nagypéntek szabadnap. És milyen jó ez így. De az is, hogy elmaradt az angol, tehát valóban szabad lehet a nap. A közeli templomban, ahol legutóbb hamvazószerdán jártam, úgy tűnt, a pap készült a prédikációra, nem volt hát nehéz az egy mondatot hazahozni. Aquinói Szent Tamás gondolatával indított: "Isten enélkül is üdvözíthette volna az embert puszta irgalomból". Vagyis a szenvedés nélkül. Miért történt mégis így? Az Atya a szeretet titkát akarta megtanítani velünk, azt, hogy a szeretet és az áldozat összetartoznak. "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért."

Balázs atya az esküvőnkre hozta az utóbbi mondatot János evangéliumából. Korábban pedig a szabadkai 84-es pap mesélt arról, hogy ez hogyan is működhet a hétköznapokban. Úgy, hogy időt, figyelmet adunk a másiknak, amikor kéri, amikor úgy látjuk, hogy szüksége van rá, akkor is, ha nekünk épp máshoz lenne kedvünk, esetleg lenne valami dongunk.

Mit gondoltok, ezt alapul véve szeretjük mi egymást?